Nemzeti kulturális emlékhely: az Emléktemető - Nemzeti temető.
A Nemzeti Temető olyan hely, amely Martin városának szimbólumává vált. Ez az emlékhely nemcsak a szlovák történelem itt nyugvó jelentős személyiségei, hanem építészeti kialakítása miatt is tiszteletet ébreszt. A temető a nyilvánosság számára is nyitva áll.
A temető története és eredete
A temetőt 1780-ban Mária Terézia császárnő parancsára hozták létre. Úgy döntöttek, hogy egészségügyi és higiéniai okokból tilos a városban temetkezni, ezért a temetőt Martin városának külterületén hozták létre. A katolikus és protestáns vallású lakosok számára szolgált, míg a zsidó temető a szomszédságában volt.
1863-ban a szlovák Mátrix kezdeményezésére született meg az ötlet, hogy a szlovák nemzet érdemes személyiségei számára nemzeti panteont hozzanak létre. Az első ilyen módon eltemetett személy Karol Kuzmány Matica-alelnök (1866) volt, akinek temetése manifeszt jellegű volt. Ez a cselekedet előhírnöke volt annak a hagyománynak, hogy a jelentős szlovák személyiségek a Nemzeti Temetőben találják meg végső nyughelyüket. A második személy, akit eltemettek, Ján Kalinčiak (1871) volt.
A temető fejlesztése
A temető az évek során kibővült. A temetőt először 1879-ben bővítették, és a végleges háromszög alakú elrendezése 1909-ben készült el. A kerítést 1860-ban építették, majd később többször felújították. Később a temetőtől keletre egy új városi temető épült, amely ma már szinte teljesen megtelt. A legújabb temetések a Csillagtelep városrészben történnek.
A szlovák történészek Pantheonja
A 19-20. század fordulóján a temetőt a szlovák nemzet számos jelentős személyisége látogatta meg, köztük Hurban Vajanský Svetozár, akinek temetését tömeges közreműködés kísérte. Az eredetileg eltemetett személyiségeken kívül később más személyiségeket is ide helyeztek át, mint például Martin Kukučín (1928 Horvátországból) és Janko Kráľ (1940 Zlaté Moravecből). 1989 után a Nemzeti Temetőbe olyan személyiségek is bekerültek, akiknek hagyatékát addig politikai okokból elhallgatták, mint például Jozef Cíger Hronský (író és a Szlovák Mátrix adminisztrátora) vagy Milan Hodža (a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke) és mások.
Építészeti értékek és művészi sírkövek
A Nemzeti Temető nemcsak történelmileg, hanem építészetileg is figyelemre méltó. Az ismert művészek, Blažej Bulla (Andrej Kmet számára), Dušan Jurkovič (S. H. Vajanský számára), Fraňo Štefunko és Bártfay Tibor akadémikus szobrászművész által tervezett csodálatos nyakláncok sok személyiség számára teremtenek egyedi hangulatot. Ezek a műalkotások adják a temetőnek a nemzeti jelentőségű emlékmű jellegét.
A temető szervezése és kezelése
Az első temetői szabályzatot 1877-ben vezették be, hogy biztosítsák a temetések rendjét és rendszerét. 1945-ben a temetőt átszervezték, és a közérdeknek elsőbbséget adtak - a sírokat megfelelő helyre helyezték át. 1967-ben a Nemzeti Temetőt nemzeti kulturális műemlékké nyilvánították, és az adminisztrációt a Szlovák Matica vette át. Ma már részben Martin város felelőssége (2000 után), egy bizottság dönt a személyiségek eltemetéséről.
Erőteljes élmény a látogatók számára
A Nemzeti Temetőben tett séta a történelemről való elmélkedés és az áhítat élménye. A jobb tájékozódás érdekében a terület A-F szektorokba van rendezve. A fák árnyékában és a levelek zizegése mellett a látogatónak az az érzése támadhat, hogy történelmünk itt nyugvó nagy alakjai beszélnek hozzá.